Angol telivér

Nagyon régi világfajta. Angliában a köztudottan gyors kelta lovak utódai, a galloway lovak a XIV. századtól a versenylótenyésztést szolgálták. A lóversenyek terjedésével egyre szigorúbbá vált a szelekció, a legfőbb, szinte egyetlen szelekciós szempont a gyorsaság volt. 1793-ban James Weatherby kiadja az első Angol Telivér Méneskönyvet, a General Stud Book-ot. A ma élő összes angol telivér az ebben a Méneskönyvben szereplő 237 kanca és 169 mén utóda.

A fajta külleme: nemes, száraz, általában egyenes profilvonalú, többnyire szép fej, nagy szemekkel és tág orrnyílásokkal. Hosszú, de gyakran egyenes és alacsonyan illesztett nyak. Kifejezett és hátbanyúló mar, dőlt, izmos lapocka, mély lapos mellkas, egyenes, izmos far. Száraz izületek, kemény paták. Gyakori lábszerkezeti hiba a franciásság. Mozgása alacsony, tért ölelő, elsősorban lépése és vágtája hosszú, rugalmas.

A fenti küllemi alakulás többnyire jellemző a fajtára, mégis méretben, színben, küllemben igen nagy változatosságot mutat, hiszen kitenyésztése során a szelekciós szempont elég egyoldalú volt - a gyorsaság.

Az angol telivér és a verenyzés

Hazánkban a telivértenyésztés és a lóversenyzés kialakulása a XIX. század végére tehető, Széchenyi István és Wesselényi Miklós munkásságának köszönhetően. Leghíresebb telivérünk Kincsem, a csodakanca 1874-ben született, és 54 versenyen maradt veretlen, ami máig tartó világrekord. A fajta híres magyar tenyésztésű ménjei Imi és Imperiál.

Nemesítőként is bevált

Az angol telivér fajtát nemesítőként alkalmazták nagyon sok lófajta kialakításában. Nemességet, keménységet, teljesítményt, gyorsaságot vitt a fajtákba. Túlzott használata viszont nem kívánt túlfinomodáshoz vezet, illetve a nem megfelelően kiválasztott egyedeknél az idegrendszeri problémák miatt a használhatóság rovására mehet. Ezzel együtt a jól megválasztott telivérek alkalmazása ma is a sportlótenyésztés alapját képezi.