Póniló

A póni elnevezés gyűjtőfogalom, nem egy meghatározott fajtát, hanem egy kistestű lótípust jelöl, amelyen belül különféle fajták találhatók. A nemzetközi konvenció szerint azokat a lovakat nevezzük póninak, amelyek bottal mért marmagassága a 122 cm-t, kislovaknak pedig azokat, amelyeknek a 148 cm-t nem haladja meg. Ez a kétségtelenül kissé erőltetett felosztás különösen abból a szempontból lényeges, hogy újabban a pónik számára is egyre több versenyt rendeznek, és valamilyen módon el kell különíteni az indulásra jogosult lovakat. Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy ilyen alkalommal a mérés bizottságilag és milliméteres pontossággal történik!

Történet

A klasszikus pónifajták (pl. shetland, new forest, dartmoor, exmoor, conemara, stb.) főként Anglia északi, zord klímájú szigetein alakultak ki egymástól és más fajtáktól elkülönülten. A gyér növényzet, a zord időjárás és a viszonylag csekély emberi behatás következtében kis termetű, szilárd szervezetű, genetikailag zárt fajták alakultak ki, melyek testalkatukban is jelentősen különböznek a nagylovaktól. Megjelenésükre jellemző a zömök testalkat, a törzshöz képest rövid lábak, a viszonylag nagyobb fej, a dús sörény- és farokszőrzet, valamint, hogy télen a fedőszőrök is hosszúak, dúsak, védik viselőiket az időjárás viszontagságaitól. Jellemzőjük még a tartásmód és a takarmányozás iránti igénytelenség, a szilárd szervezet, a kemény pata, a szaporaság és a hosszú élettartam.

Idővel a különféle pónifajták világszerte elterjedtek, egyik-másikuk (welsh, shetlandi, izlandi) mára világfajtává vált, míg mások megmaradtak zárt, kis populációban. Az életszínvonal emelkedésével a pónik és kislovak a fejlett országokban a lóállomány mintegy harmadát alkotják. A hagyományos pónifajták mellett egyre terjed az ún. hátas vagy sportpóni, amely a különféle hagyományos pónifajtáknak arabbal, esetleg más melegvérűvel létrehozott konstrukciója. Ezek a sportpónik mintegy arányosan kicsinyített sportlovak; egyesítik magukban a pónik igénytelenségét, könnyű kezelhetőségét, gyerekekhez való méretét a sportfélvérek lovagolhatósági és versenyzési tulajdonságaival. Ily módon egyre inkább elválik a póni esetében is a sport- és a hagyományos fajtatenyésztés.

Elhelyezés

Az elhelyezés iránti igénytelenség szinte mindegyik póni- és kislófajtára jellemző. Zárt istállót télen sem igényelnek, legfeljebb a sportcélra használt sportpónik. (A tenyészállatok itt sem.) Elegendő számukra egy egyszerű, három oldalról zárt félszer, ahol szükség esetén védelmet élvez a szél és a csapadék ellen, és száraz alom várja. Az esetek nagy részében azonban ezt sem veszik igénybe, s a gazda szörnyülködik, amikor azt látja, hogy lovai a kényelmes istálló mellett kint állnak a szakadó esőben, vagy jóízűen henteregnek a hóban és láthatólag jól érzik magukat.

Takarmányozás

Takarmányozás terén a "normál" lovakhoz képest egyszerűbben tarthatók. Nyáron, ha lehet, legeltessünk. Télen, vagy ha legeltetésre nincs mód, rétiszéna, gabonaszalma és kukoricaszár adja a pónik alaptakarmányát, melyet szükség szerint némi abrakkal egészíthetünk ki. Elég széles körben elterjedt az a mondás, hogy az abrak a póninak olyan, mint embernek az alkohol: nagymértékben ártalmas, kismértékben azonban jótékony hatású. Tény, hogy a póni- és kislovak esetében a leggyakoribb tartási hiba a pónik elhizlalása, de tévedés azt hinni, hogy a póni esetében az "alig eszik" és a "takarmányozásra nem igényes" kifejezés azt jelentené, hogy mindenféle gyenge minőségű, esetleg defektes takarmánnyal is beéri! Mindenekelőtt szögezzük le: a dohos, erjedt, penészes takarmány mérgező, az semmilyen állattal (és különösen lóval, amelynek valamennyi háziállat közül is a legérzékenyebb az emésztőrendszere) nem etethető! Az igénytelenség esetünkben csupán azt jelenti, hogy a póni takarmányozásában nagyobb a tömegtakarmányok aránya és esetleg szerényebb beltartalmú is lehet, mint a nagylovak esetében. A takarmány mennyiséget illetően egy welsh póni egy félvér sportló takarmányadagjának kb. 2/3-át igényli, a shetland póni és a hucul ennél kevesebbel is beéri.

Gondozás

Ápolás, gondozás, pataápolás terén a legelőn vagy elég tágas karámban tartott póni hempergés és dörgölőzés által gondoskodik a saját maga tisztán tartásáról, csupán a kb. kéthavonkénti pataigazításra kell odafigyelni. (A csoportban tartott lovak szociális viselkedéséhez is hozzá tartozik egymás tisztogatása). Természetesen a hátas vagy fogatolt pónik esetén ugyanolyan gondos ápolást kell biztosítani, mint a nagylovaknak. A lovaskultúra része, hogy ápolatlan lóval és szerszámmal, hiányos felszereléssel vagy ruházatban nem megyünk ki az udvarról!